|
A kereskedelem fekete esztendeje volt az 1931. év 1932. A kereskedelem számára ugyancsak sulyos megpróbáltatásokat hozott a jelen év. Az általános gazdasági helyzet további romlása még inkább kimélyitette a fogyasztási krizist s viszont a kereskedelem sehogy sem képes a rezsi terheit a csökkenő forgalom arányában mérsékelni. Az 1930. évben a detailkereskedelem forgalma a kamarai becslések szerint mintegy 2o-25%-kal csökkent az előző évhez képest, mig az 1931. év első háromnegyedében a forgalom az elmult év hasonló időtartamához viszonyitva legalább is 25-30%-ra tehető. Viszont az üzleti terhek sorából mindjobban reánehezedik a kereskedőkre a növekvő adóteher, mig az év második felében az államháztartás szanálása érdekében a gazdasági életre szakadt, továbbá pedig az üzletbérek sulya, amiknek megfizetési lehetőségét a gyönge forgalom egyre inkább vitássá teszi. Az üzleti élet egészséges ütemét mindjobban lefokozza mindenekelőtt a vidéki földműves lakosság végzetesen megcsappant fogyasztási képessége. A gazdák a legtöbb esetben még az önköltséget sem tudják behozni a termelésüknél, az eladósodásuk nőttön nő s a kereskedőkkel, gazdasági gépgyárakkal szemben fennálló fizetési kötelezettségeiknek legjobb akaratuk mellett sem tudnak eleget tenni. A városi lakosság pedig egyre határozottabban követeli a kereskedőktől az árak radikális lefaragását egyrészt a nyersanyagok következetes világpiaci olcsóbbodásának a láttára, másrészt pedig a szomszédos államok jóval kisebb árak mellett még kapható közszükségleti cikkeire való tekintettel. A kereskedelem nagy része valóban minden lehetőt elkövet az év elején, hogy a vásárlókedvet és képességet előnyös beszerzési alkalmak nyujtásával és sorozatos kiárusitásokkal fokozza, de a kereskedelem ily irányu törekvéseit meglehetösen keresztezi a gyárak erősen excentrikus árpolitikája, illetve az a törekvése, hogy a magyar-cseh vámháboru révén előállott különleges és védett helyzetük előnyeit mind teljesebb mértékben biztositsák. Számos kereskedő ily körülmények között nem volt képes az olcsón elkótyavetyélt áruit kellő módon pótolni s az olcsó árusitások szomoru végkiárusitásokká váltak. Az árcsökkentő mozgalmak ily módon meglehetősen rövid életüeknek bizonyultak, s a kereskedelem a készülő uj kereskedelmi szerződésektől várta az árak jótékony nivellálódásának az elkövetkezését. |
Igy erős reményeket füztek a magyar-osztrák kontingensszerződés piaci hatásaihoz, miután elméletileg mindenképpen fennforgott annak a lehetősége, hogy a kedvezményes vámok alapján hozzánk eljutó osztrák kontingens-áruk konkurrenciája megfelelő méltányos árpolitikára fogja késztetni a belföldi gyárakat. Ezt a várakozást azonban drasztikusan keresztülhuzta az év második felében bekövetkezett kényszerü devizagazdálkodásunk, miután az osztrákok a magyarországi pénz- és valutaforgalmi korlátozásokat nem találták tulságosan kecsegtetőknek a szállitási terveikkel kapcsolatban s viszont Magyarország is rövidesen tapasztalni volt kénytelen az osztrákok huzódozását a szerződésileg biztositott terménykontingensek átvétele körül. A kereskedelem olcsósági mozgalmának azonban más oldalról utját állották a pénzforgalmi korlátozásokkal kapcsolatos események. A hazai gyárak mingyárt a bankzárlatok első napjaiban kimondották, hogy egyelőre csakis készpénz mellett szállitanak árukat a kereskedőknek, sőt akadtak oly gyárak is, melyek a megnehezült nyersanyagbeszerzésükre való hivatkozással csupán idegen valutákért, nevezetesen svájci frankért vagy dollárért voltak csak hajlandók szállitásokat eszközölni. Az őszi pénzügyi nehézségek hatása alatt a gyárak sorozatos áremeléseket hajtottak végre s a drákói szigoruságu uj kondicióikon legfeljebb annyiban voltak hajlandók némi enyhitést alkalmazni, hogy a feltétlenül jó bonitásu kereskedőknek itt-ott három havi váltóval történő rendelést engedélyeztek a régebben fennállott 6-9 havi nyilt hitel helyett. A hitelmegszoritások a kereskedelem kötelezettségeinél erős torlódást idéztek elő s miután az állandóan gyönge forgalom nem adott módot az üzleti bevételek megfelelő fokozására, szükségképpen egy minden addiginál intenzivebb fizetésképtelenségi hullám söpört végig szeptembertől kezdve a magyar kereskedelem meggyengült ellenállóképességü sorain. Pedig a kereskedelem már-már abban az illuzióban kezdett ringatózni, hogy a Hoover-akció nyomán várható világpiaci fellendülés egy-két jótékony hulláma hozzánk is el fog jutni. Ennek a lehetőségét azonban a pénzforgalmi korlátozások nyomán előállott sulyos depresszió, nemkülönben a drákói adózási rendelkezések következményeként támadt vásárlási tartózkodás meglehetösen visszavetette. Az év utolsó hónapjaiban a kereskedelem sziszifuszi küzdelmet folytat egyrészt a gyári hitelkondiciók enyhitése érdekében, másrészt pedig az olcsósági akciók ujbóli megrendezhetése céljából, miután csakis igy remélheti a tömegek nagyfoku vásárlási tartózkodásának csökkenését. Ennek azonban egyelőre utját állja a gyárak merev magatartása. Mindezeknél azonban fontosabb lenne, ha a termésértékesités eredményeinek növekedésével végre a vidéki gazdalakosság a már hosszu évek óta nélkülözött vásárlási képességet visszanyerhetné. |
 |