|
Budapest, nov. 22. A hivatalos lap ma este rendkivüli kiadásban jelent meg, a mely a következőket tartalmazza: Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége a következő legfelsőbb királyi kéziratot méltóztatott legkegyelmesebben kiadni: Kedves Tisza gróf! A kormányzást a mai napon átvettem és megerősitem Önt és a magyar minisztérium többi tagját állásukban. Egyszersmind megbizom Önt, hogy a Népeimhez intézett, idezárt proklamációt közhírré tegye. Kelt Bécsben, 1916. évi november 21-én. Károly s.k. Tisza István gróf s.k. Népeimhez! Házammal és hű népeimmel együtt mély megindulással, megrendülve állok ama nemes uralkodó ravatalánál, a ki közel 70 éven át viselte gondját a monarkia sorsának. A Mindenható kegyelme kora ifjuságában hivta a trónra őt és erőt adott neki, hogy késő aggkoráig, sulyos emberi szenvedéstől meg nem ingatva és meg nem törve, kizárólag uralkodói tiszte és népeinek forró szeretete által eléje szabott kötelességeinek szentelje magát. Az ő bölcsessége, belátása és atyai gondoskodása alkotta meg a békés együttélés és szabad fejlődés állandó alapjait: sulyos zavarok és veszélyek közül, jó és rossz időkön át ő vezette Ausztria és Magyarországot a béke hosszú, áldásos idején keresztül a hatalomnak arra a magas polcára, a melyen ma hü szövetségesekkel karöltve állja a harcot a mindenfelől reátörő ellenséggel szemben. Az ő művét kell folytatnom és befejeznem. Viharos időben lépek őseimnek fenkölt, elődöm által teljes fényében reám hagyott tisztes trónjára. A cél nincsen még elérve, nem tört még ellenségeimnek az a balhiedelme, hogy támadásaik folytatásával legyőzhetik, sőt szétrombolhatják a monarkiát. Egynek érzem magam népeimmel abban a hajthatatlan elhatározásban, hogy végigküzdjem a harcot olyan béke kiküzdéséig, a mely biztositja a monarkia fönnállását és a zavartalan továbbfejlődés szilárd alapjait. |
Büszke bizalommal számitok reá, hogy hős véderőm, népeim áldozatkész hazaszeretetére támaszkodva, hü fegyverbarátságban a szövetséges haderőkkel, Isten segitségével vissza fogja verni az ellenség összes támadásait és győzelmes befejezéshez juttatja a háborút. Éppen olyan megingathatatlanul bizom abban, hogy monarkiám, a melynek hatalma a benne egyesült két államnak régi törvényekben megirt, harcban és vezsedelemben ujra megpecsételt elválaszthatatlan sorsközösségében rejlik, be- es kifelé megedzve és megerősödve fog ebből a háboruból kikerülni. És bizom abban is, hogy az összetartozandóság tudatától és mély hazaszerettől áthatva a külellenség leverésére áldozatkész elszántsággal egyesült népeim együtt fognak működni a békés erőpótlás és megujhódás munkájában is, hogy a belső virágzás, fejlődés és megerősödés korszakát biztositsák a monarkia két állama és a hozzájuk csatolt tartományok : Bosznia és Hercegovina számára. A midőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható szine előtt fogadom, hogy az őseim által reámhagyott örökségnek hü sáfára leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmuljanak a háboru áldozatai és borzalmai; ujból meg kivánom népeimnek szerezni a béke áldásait, a mint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hü szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink daca megengedi. Népeimnek igazságos, szeretetteljes fejedelme akarok lenni: alkotmányt és törvényt tiszteletben kivánom tartani. Gondosan fogok örködni a jogegyenlőség fölött. Állandó törekvésemet népeim erkölcsi és szellemi javának előmozditására, szabadság és jogrend oltalmára és arra irányitom, hogy a társadalom munkás tagjai számára becsületes munkátjuk gyümölcsét biztositsam. Elődömtől örökölt drága örökségem korona és nép kölcsönös ragaszkodása és bizalma is. Magasztos, de sulyos uralkodói hivatásom kötelességeinek teljesitéséhez ebből meritek erőt. Ausztria és Magyarország elpusztithatatlan élerejébe vetett hittel, népeim iránt érzett mélységes szeretettől áthatva állitom életemet és minden erőmet e magasztos feladat szolgálatába. Kelt Bécsben, 1916. november hónap 21-én. Károly s.k. Tisza István gróf s.k.
1916. november 23., Csütörtök |
